Lipsz [antikvár]

Részlet a könyvből: Sötét volt a szobában. Kint meleg május, holdsugár. Háta mögött a falon csíkokat vetett a zsalugáter. Mikor a lámpát eloltotta, még semmit se látott, - vaksötét volt. Most már megszokta a szeme. A szél mozgatja a zöld léceket az ablak előtt. A fehéres falon az árnyékuk táncol. Meleg van. Lipsz belátja, hogy most már végkép nem tud aludni. A feltápászkodással való kacérkodásból (amely már lassan az elméletbe csapott át) - hirtelen felugrás lett. Már ott áll az ágy előtt, a gyékényen - de lelke még a párnák közt van. Érdekes, hasadt lelkiállapot - gondolja egy másodpercig. Túlsoká húzódott a felugrás. Ezért van. Szoba közepe. Szemben tükör. Hosszú fehér hálóing a kemény leánytagok felett. Kísértetiesen hat. Fehér ing fel a térdig - s Lipsz tornászni kezd. Ez mindig jó recept ilyenkor. Felemeli a két karját s jobbra-balra suhogtatja. Merev felsőtesttel lehajol. Karjai nyújtva, feje a lábai közt. Előre-hátra, szőnyeget ujjhegyekkel érinteni.