Lizi I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A ház előtt ostor pattogott, Lizi a mosóteknő mellől fölkapta a fejét s a kapu felé nézett, ahol épp akkor huppant át az árkon Weglmayerék szekere. - Himmi! De későn van! - morogta durcásan és szaporán mosott tovább; könyökig habos volt a karja. A tyúkok, a csirkék, a kacsák, a libák, az egész baromfihad mind lármázni kezdett, ahogy a szekeret meglátták és amint az öregasszony lekászmálódott az ülésről, kárálva, gágogva köréje sereglettek, hogy majd összetaposott párat közülök. - Hess! Ssss!... Itt vagyok mán! Jól van no! Kaptok izibe!... Nem mécc, kakri, te szemtelen! Nézze meg az ember a komisz dögit, képes vón a kezemből kikapni, - cserfelt velük és a kötényivel kergette a tolakodó kakast. Az öreg sváb is lekecmergett a szekérről, kifogta a lovakat, aztán a kasfarból kiemelt két pár csirkét és szabadon erisztette őket. Tántorogva bukdácsoltak a szem után, amelyet már nagy ívekben szórt a baromfihad közé az asszony a tornácról. - No, mi az? Hát nem adtak el mindent! - kiáltott át Lizi...