Lizzie [antikvár]

Részlet a könyvből: "Utóljára 1914 novemberében, Londonban láttam Lizziet. Látszólag jó körülmények közt volt, de ősz haja és arcának redői, a közelgő öregségnek eme jelei, melyeket nem talált szükségesnek elrejteni, szenvedésben gazdag életről beszéltek. Amikor megpillantottam, egyedül kocsizott a Hyde-parkban, nyitott magánautóban. Jellegzetes arcáról, főképpen különös szeméről mindjárt ráismertem. Megálltam a tolongásban és az autója után néztem, amely lassan siklott tova az őszi fák között. Privátautó? gondoltam; akkor mégis ujra zöldágra kellett vergődnie. - Tudtam ugyanis, hogy Holmes Lizzie, aki 1902-ben Norvégiában, amaz emlékezetes szeptemberi esküdtszéki tárgyalás alkalmával, annyi kedélyizgalmat keltett, olyan időket is élt át, amikor a legnagyobb nyomor vetette rá árnyékát. Azután megint hire kelt, hogy Európa különböző fürdőhelyein és kaszinóiban látták itt vagy amott. De még amikor "jól ment neki", akkor sem élt - gyorsan elhervadt szépsége dacára sem - mást, mint árnyékéletet."