Álmok a halálban [antikvár]

Borító kopottas, könyvgerinc deformálódott.
Különös dolgokat kell elmondanom az alábbi történetekről. Keletkezésük egyetlen belső indítéka és kizárólagos módszertani elvük ugyanis a művészetek feledett dajkája és szégyellt szolgálóleánya, melyet közönséges nevén manapság már emlegetni se nagyon illik: az imitáció. Művészet - annak minden kánona szerint - vagy az, ami hű másolata a valónak, vagy pedig az, ami egészen külön világként van megteremtve. Nos, az én történeteimnek a valóságoshoz csak közvetetten, a képzelthez csak másodlagosan van közük. Még csak nem is az enyémek. Utánzatok. Az én "valóságanyagom" egy fantomszöveg volt: az a történetfüzér, amit szerzőjük később - nem tudni, miért - megsemmisített. Az én "külön világom" következőleg, képzeletműködésem kifutópályája nem lehetett más, mint éppen az ő történeteinek, ennek a felderíthetetlen modellnek a tárgya: a lejegyzett történelem.