Álomidő [antikvár]

Az Álomidő könnyeden hullámzó, humorral átszőtt olvasmánynak induló cselekményében két fiatal nő véletlen találkozása, majd különös barátsága fordul szinte észrevétlenül zaklatott, ambivalens viszonyba, amelynek egyikük nyomtalan eltűnése vet véget. A hiány fájdalma szinte elviselhetetlen lelki próbatétel elé állítja társát. Rita, a regény főhőse lázasan kutatja az okokat, újraálmodja a kilenc hónapos kapcsolat állomásait, míg végül döntő elhatározásra jut. A történet örvénye magával ragadja az olvasót, a szereplőkkel együtt sodródunk a végkifejlet felé. A női lélek önkritikus férfiszemmel - akár ez is lehetne a könyv alcíme. Az élet nem fekete-fehér, sugallja a regény, az emberi kapcsolatokban nincsenek merev játékszabályok, csak olyan örök értékek, mint a tisztesség, a barátság és a szerelem. "Utólag visszagondolva olyan boldog volt a nászútján, ahogy azt rózsaszín álmaiban se hitte volna, csak éppen nem a férjével, még csak nem is egy másik férfival."