Lord Burlington arcképe [antikvár]

Részlet a könyvből:Vad zsivaj, rohanás, káromkodás .. a londoni sárga ködben ezernyi nép zúg, tolong, tapossa egymást a Temple Bar sötét íve alatt. Fenn a légben levendulaparfüm verekszik a pálinkaszaggal, de goddam, itt lenn a földön is van dulakodó dolga a könyöknek, térdnek, ökölnek. Itt paróka repül, orr dagad, jabot szakad, ott piros sark párbajoz a farmercsizmával, amott kofaröhej és dámasikoly, közben szaporán csattan a kicsi kezek keztyüs pofja. Pattog a szépségflastrom a szépek arcáról s a negédes derekak körül rommá törik a rokokó-szoknyák kalicka-abroncsa .. . Hej, hej, sok szem belekékül, már maga a sárga köd is belezöldül a roham lendületébe. Mi ez, forradalom? See, saw, sacradown ... megbolondult a józan London town? Tán lázad ő Álmossága, a felséges és kövér György király ellen? Tán a miniszterelnököt akarja kifütyülni? Nem. Tévedés. Ez a tömeg nem fütyülni, hanem tapsolni akar. Igen, komoly elszántsággal, boxoló britt rajongással akarja tapsolni a szinészkirályt, az angol Roscius"-t, az isteni Garrickot! Garrick? ő az ország büszkesége, a Király, a Commons s a Lordok után immár ő a negyedik nagy nemzeti tényezője az angol közéletnek. Ez a tömeg azért verekszik, hogy estére jegyet kapjon a színházba s a mestert lássa. Mit is adnak? Mindegy... Valami ósdi vidéki szerző... persze a néhai Mr. Shakespeare Richárdját játsza Garrick ma este.