Lord Jim [antikvár]

Amikor ez a könyv először jelent meg könyvalakban, az a vélemény terjedt el, hogy elveszítetttem a helyes mértéket. Néhány bíráló azt állította, hogy a mű novellaként kezdődött, de később átlépte az író szándékát. Néhányan ennek a ténynek belső inditékait is felfedezték s ez, úgylátszik, szórakoztatta őket. Kimutatták benne az elbeszélés határait. Azt vitatták, hogy hihetően senki se mesélhet ennyi ideig, és senki emberfia nem lehet ily sokáig hallgató. Az egész, így mondták, nem nagyon hihető. Mindezen gondolkoztam úgy nagyjából tizenhat évig, de még nem vagyok teljesen meggyőzve. Tudunk emberekről, akár a forró-, akár a mérsékelt égövön, akik fél éjszakán át ülnek és "szövik a fonalat". Ez azonban csak egy meg-megszakított mese, amit némi enyhülést nyujt: ami pedig a hallgatók türelmét illeti, fogadjuk el azt a tételt, hogy a mese érdekes volt. A feltevés elengedhetetlen. Ha jómagam nem hittem volna, hogy érdekfeszítő, soha nem is foghattam volna a megírásához.ami pedig a tisztán fizikai valószerűséget illeti, mindnyájan tudjuk, hogy számos parlamenti szónoklat időtartamban inkább hat, mint három óra hosszat tart, ezzel szemben könyvemnek az a része, amely Marlow elbeszélését tartalmazza, fennhangon elolvasható - mondjuk nem egészen három óra alatt.