Lore [antikvár]

Részlet a műből: Bajorország, 1945 elején Lore alvás és ébrenlét határán fekszik a sötét hálószobában. Nemrég valami zajt hallott, álomba merült, aztán megint felébredt. Mozdulatlanul fekszik, beburkolja az éjszaka csendje, az ablakot beszövik a jégvirágok. Meleg és nehéz minden tagja. Elbizonytalanodik, talán csak képzelte, látja elmosódni a falakat, az ablakot, a meny-nyezetet, és mögöttük ott az álmok szobája. Ajtó csapódik, a falak visszatérnek, szilárd alakot öltenek az ágya mellett. Lore behunyt szemmel hallgatózik. Hallja a kishúga lélegzését. Suttogás. - Liesel? Anneliese? Nem jön válasz: csak az alvás hosszú sóhajai. Lore lassan visszamerül az álomba. Egy perc, két perc, tíz. Nem tudja, mennyi idő telik el, amíg újra zajt hall. 5