Lótolvajok [antikvár]

Részlet a könyvből: November eleje van, reggel kilenc óra. A cinkék az ablaküveghez verdesik magukat, az ütközést követően vagy szédülten tovaszállnak, vagy rázuhannak a szűzhó lepte földre, vergődnek, de aztán újra szárnyra kapnak. Fogalmam sincs, mit akarhatnak tőlem. Az ablaknál állok, az erdőt nézem. A tó irányából vöröses fény vonja be a fák koronáját. Fújni kezd a szél, mintha önnön képmására akarná formálni a borzolódó vízfelszínt. Itt élek egy tóparti házikóban az ország keleti határán. A tóba egy aprócska folyó torkollik, nyár derekán alig csörgedezik benne némi víz, ám tavasszal és ősszel megújult erővel hömpölyög, ilyenkor csak úgy nyüzsögnek benne a pisztrángok.