Létszámon felüli [antikvár]

Két mezítlábas fiú állt a Gyöngyös patak partján. Mintha megbűvölték volna őket. Meg sem rezzenő tekintettel néztek az üvegcserepeken, köveken, hulladékedényeken bodrosan hullámzó folyócska tükrére. Nemcsak a patak megnyugtató csobogásával szórakoztak. Utaztak. Addig nézték merev tekintettel a víz futó tükrét, míg az hirtelen meg nem állt, és helyette elindult a part, a föld. Remek játék volt. Csak a beavatottak vehettek benne részt. Bárhogy száguldott is a part, egy pillanat alatt meg lehetett állni. Csak fel kellett vetni a tekintetet a túlsó part vastagtörzsű fákkal árnyékolt tilos világára. A túlsó part Benczy uraság kastélyának parkjához tartozott. Az egyik fiú ötéves lehetett, a másik talán hat. talán... Az ilyen külvárosi gyerekeknél sohasem lehetett pontosan megállapítani a kort. Berci, az idősebbik nyurga fickó volt, élénk barna szeme sok ötletet ígért. A valamivel zömökebb, izmosabb Laci, kék tekintete csalafinta ártatlanságról beszélt. Görbe alsó lábszáraik elárulták, korán kellett kiszállniok a pólyából, és nem sok csonterősítő szer jutott nekik.