Ludláb királyné [antikvár]

Életem* különös viszontagságait szándékozom följegyezni. Vannak közöttük szépek és furcsák. Rájuk emlékezve magam is kételkedem, nem álmodtam-e Ismertem egy gascon kabbalistát, a kiről nem mondhatom, hogy bölcs volt, mivelhogy szerencsétlenül pusztúlt el, de a ki egy éjjel, a Hattyúk szigetén, fölséges előadást tartott nekem, a kinek szerencsém volt azt eszembe tartani és gondom írásba foglalni. Ezek az előadások a mágiára és az occultista tudományokra vonatkoznak, a melyekbe manapság nagyon belegabalyodtak. Nem is beszélnek másról, csak a Rose-Croixról.** Egyébként nem áltatom magamat azzal, hogy valami nagy becsületet szerezzek ezekkel a leleplezésekkel. Némelyek azt fogják mondai, hogy mindezt csak kigondoltam s hogy ez nem az igazi tan ; mások meg azt, hogy csak olyan mondtam, a mit mindenki tud. Megvallom, nem vagyok nagyon beavatott a kabbalában, miután mesterem a rejtelmeibe való beavatásom kezdetén elpusztúlt. De az a kevés, a mit művészetből megtanultam, szörnyen tartja bennem a gyanút, hogy minden képzelődés, ámítás és hiábavalóság.