Ludláb királyné/Bonnard Sylvester vétke [antikvár]

Életem * különös viszontagságait szándékozom följegyezni. Vannak közöttük szépek és furcsák. Rájuk emlékezve magam is kételkedem, nem álmodtam-e. Ismertem egy gascon kabbalistát, a kiről nem mondhatom, hogy bölcs volt, mivelhogy szerencsétlenűl pusztúlt el, de a ki egy éjjel, a Hattyúk szigetén, fölséges előadást tartott nekem, a kinek szerencsém volt azt eszembe tartani és gondom írásba foglalni. Ezek az előadások a mágiára és az occultista tudományokra vonatkoztak, a melyekbe manapság nagyon belegabalyodtak. Nem is beszélnek másról, csak a Rose-Croixról.** Egyébként nem álltatom magamat azzal, hogy valami nagy becsületet szerezzek ezekkel a leleplezésekkel. Némelyek azt fogják mondani, hogy mindezt csak kigondoltam s hogy ez nem az igazi tán, mások meg azt, hogy csak olyat mondtam, a mit mindenki tus. Megvallom, nem vagyok nagyon beavatott a kabbalában, miután mesterem a rejtelmeibe való beavatásom kezdetén elpusztúlt. De az a kevés, mit művészetből megtanultam, szörnyen tartja bennem a gyanút, hogy mindez képzelődés, ámítás és hiábavalóság. Különben, hogy a mágia ellentétben van a vallással, ez magában elegendő arra, hogy minden erőmmel elutasítsam magamtól.