Lukács evangéliuma [antikvár]

1Vasárnap reggel feltámadt a szél. Metszően, élesen fütyült végig a falun, elsöpörte az utolsó, késő őszi este békességét. Nem az erejével, inkább a hangjával jelzett hideget, telet, vigasztalanságot. Eleinte végighorzsolta a fákat és a háztetőiket, de hamar megjelentek a szürke, foszlányos szélű felhők.Hatalmas vörös csillag díszítette a hajdani községháza, a mai tanácsháza homlokzatát. Farüd meredt ki a tetődből, rajta három ormótlan hangszóró. Két tölcsér a rézsút szemközt levő református templom és kertje felé szegeződött.Másodikat harangoztak.A templom bejáratához kétoldalt lépcső vezetett fel a Kossuth Lajos utcáról. Odafenn, az ajtó előtt s a templomkert tujái, fenyőfái előtt gyülekeztek az emberek. A férfiak ragyogóra suvikszolt csizmában, fekete nadrágban, kabátban, fehér ingben álldogáltak kinn, mindenki megláthatta, felírhatta őket. Dacoltak a metsző, novemberi széllel. Az asszonyok, akár nagy, fekete madarak, a fák és a bokorsor mellé húzódtak. Gyer-