Luther [antikvár]

ELSŐ FEJEZET John Luther - nagy ember, nagy léptekkel - átvág az esti esőtől csillogó kórházi parkolón. Az automata ajtókon át benyomul a baleseti sebészetre, és jelvényt villant a filippínó nővérnek a pult mögött. - Ian Reedhez jöttem. - A rendőrhöz? — pillant a nővér a monitorra. — Tizennyolcas vizsgáló, a folyosó végén. Luther átvonul a várótermen, kerülgeti a gumicipős nővéreket. Nem vesz tudomást a részegek, a bántalmazott nők, az öncsonkítók és a túladagolók nyögdécseléséről. Félrehúzza a tizennyolcas vizsgáló nehéz függönyét, és ott van Ian Reed, nyakkendő nélkül ül az ágy szélén. Reed szőke és sovány, ideges természetű. Fehér ingén rászáradt vérfoltok. Puha nyaktámaszt kapott. - Francba! - mondja Luther összerántva a függönyt. - Igen. De nem olyan rossz, mint amilyennek kinéz. Reed megnyert néhány öltést a fejére, egy ínszalagszakadást és bordasérülést. Kapott a veséje is, egy-két hétig vért fog pisálni. Luther odahúz egy műanyag széket.