Luxushajó [antikvár]

1. fejezet NEW YORK-I ŐSZ „Nagyot ugrott, s guggoló helyzetben, a tengelye körül megfordulva huppant le. Csuhája szétterült körülötte, s olyan volt, mint egy fekete virág, alig-alig lehetett megkülönböztetni a homoktól. - Ez is beletartozik a szertartásba? - érdeklődött a régész. - Dehogyis! - tiltakozott a tisztelendő úr. - Ez a nagymamám trükkje volt, amikor a strandon úgy akart pisilni, hogy senki se vegye észre." (részlet Boris Vian: Pekingi ősz c. regényéből. Fordította: Pödör László) Emma Jane visszaliőkölt, ahogy a Hatodik sugárút és a Nyugati Ötvenedik utca sarkán régi Exxon felhőkarcoló tövében a viharos erejű szél épp szembe kapta, és megtépte szőke haját. Ahogy önvédelemből oldalra rántotta a fejét, úgy érezte, mintha jégkockák csihngelnének a dobhártyáján. Az eső nem igazán zavarta; született angolként gyerekkorában