Lydia Bailey [antikvár]

Nem rajongok valami nagyon az olyan könyvekért, melyek tanítani vagy prédikálni akarnak, de be kell vallanom már most előre, hogy elsősorban azért írom meg ezt a könyvet, mert meg akarom mutatni minél több utánam következőnek, mennyi nyomorúság és pusztulás nehezedik ártatlan népekre és ártatlan országokra olyan emberek hibájából, akik csökönyösségüket állhatatosságnak és erénynek érzik. Első nagy leckémet a csökönyösség veszedelmeit illetően nagybátyámtól kaptam, aki Maine kerületében, Falmouthban lakott. Ez a város később Portlandra változtatta a nevét. Nagybátyám, William Tyng ezredes, ügyvédkedett és hajókat járatott a tengeren, egyik pátrónusa és építője volt a Szent Pál-templomnak, főmestere a falmouthi szabadkőműves páholynak, sheriffje a kerületnek és tiszteletbeli ezredes. A forradalom előtt többször is hűségesküt tett az angol alkotmányra és királyra, s mert lenézte az olyan embereket, akik adott szavukat nem tartják meg, hűséges maradt esküjéhez akkor is, amikor 1775-ben kitört a forradalom és Amerika elszakadt az angol királyságtól. Ennek folytán Torynak bélyegezték, házát kirabolták, ő pedig egész házanépével - felesége anyja maradt csak otthon - az angolokkal New Yorkba menekült.