Ma mások halnak meg [antikvár]

A fedlap és a gerinc foltos.
Fiatalos, elegáns, középkorú asszony várakozik a dortmundi repülőtér csupa-üveg csarnokában. Háta mögött a fogason divatos perzsa-galléros télikabát, előtte feketekávé és konyak. Gondolatai szemmel láthatólag másutt járnak, közben azonban idegesen pillantgat órájára. Türelmetlen, de tart is egy kicsit a találkozástól. Pedig ő maga kérte egykori honfitársnőjét arra, hogy annyi év után találkozzanak újra, beszélgessenek és tisztázzanak végre bizonyos emlékeket… Végre megérkezik a gép s vele a másik asszony. Udvarias, puhatolózó mondatok, majd végre rátérnek arra témára, amelynek kedvéért ez a találkozás létrejött. A mondatok egyre hosszabbak, a hang egyre szenvedélyesebb. S fokról fokra feltárul előttünk az iménti elegáns és finom hölgy valódi arca, úgy, ahogy a másik asszony és sok-sok sorstársa látta és ismerte egy negyedszázaddal korábban.