Madagaszkár királya [antikvár]

Első fejezet ÜTBAN SZIBÉRIA FELÉ i/' - Végem van - suttogta egy fájdalmas hang. Benyovszky nem is nézett már oda, pedig összeszorult a szíve. Nagyon jól tudta, hogy nincs segítség. A fiatal káplár befejezte földi pályafutását, csoda, hogy eddig is élt szétroncsolt mellkasával. Mindenütt, amerre a szem ellátott, halottak és sebesültek hevertek és a falu végén most csak üszkös gerendák nyúltak a komor égbolt felé, mint óriási, fekete, segélyt kérő karok. Egy szétlőtt ágyú mellett tarka ló teteme puffadozott. A tüzér is ott hevert, széttárt karokkal, mint egy eltörött bábu. Vigasztalan, lehangoló kép volt. A ködfátyol mögött véresen áldozott le a nap, s vele együtt Lengyelország szabadsága is. 1769-et írtak. Suka mellett zajlott le az ütközet, melyben ; j a fiatal Benyovszky Móric is megsebesült. Ötszáz társával érkezett a szorongatott lengyelek segítségére, de az orosz túlerő győzött, és a felkelők kis serege teljesen megsemmisült. Kozákok közeledtek a síkságon, legyező alakban szétszóródva. Meg-megálltak, majd újra továbbindultak foglyaikkal. Akikben még élet volt, azt magukkal hurcolták. Benyovszky rémülten látta a gyűlölt ellenség közeledését. Nem akart élve az oroszok kezébe kerülni. Pisztolyát még a harc kezdetén elvesztette, de a káplár mozdulatlan teste mellett egy puska hevert. Nagy kínnal magához húz- '! !