Madarak a kupola fölött [antikvár]

Egy újabb kínzó nap, amikor fel kell kelnem, be kell állnom a zuhany alá, fogat kell mosnom. Óvatosan kászálódom ki a takaró alól, nehogy felébresszelek - megszokás. A szálloda ágyának másik oldala érintetlen. Lehunyom még egy pillanatra a szemem, hátha. Hátha újra ott leszel, ha kinyitom, de csak a függöny libben.A szobám erkélyéről látszik a Szent Péter Bazilika tornya. Valahol a közelben harangoznak. Most már határozottan állíthatom, hogy Róma felébredt.Kinyúlok a zuhany fülke plexije mögül, a karomról csorog a víz. Oh, bárcsak elmondhatnám, mennyire zavarnak azok a cseppek a világosszürke csempén! Ha elmondanám, úgysem értené senki más; csak te tudhatod, menynyi elfojtott érzelem szorult azokba a nyamvadt kis csep-pekbe. Neked mondom el, aki már úgysem tehet mást, csak némán hallgat. Kézmosás után végigcsorgattad a nedves kezed a fürdőszoba padlóján, én meg minden alkalommal beleléptem a tócsákba.A testem gyenge, nehezen viseli az álmatlanságot. Az ujjaim a semmiben tapogatnak, s csak nagy nehezen érem el végre a mosdókagyló szélén hagyott fogkefémet. Ott hagyom, ahol éppen végeztem a fogmosással, nem törődöm vele, s közben magamban úgy érzem, kicsit lázadok a rend ellen, amiben olyan hirtelen eltűntél. Nézem ezt a kis vacak fadarabot: épp elég régóta használom, itt