Magamnak örökre [antikvár]

ELOSZO Egy Erdélyben szolgáló ír lány mesélte, hogy az ő gyülekezetükben az a szokás, hogy ha valaki messziről érkezik, nem ismerik, és úrvacsorával kíván élni, elóbb be kell mutatkoznia, és el kell beszélnie, mikor és hogyan született újjá. Ezt teszem most én is. Nevem Balázs Magdolna (Anna testvér), 1924 szeptember 8-án születtem Arad vármegye Vadász nevű községében. Újjászületésem szintén szeptemberben történt, 1943-ban Budapesten a Fébé Evangélikus Diakonissza Intézetben. Budapest eleste után hazajöttem Romániába, és felvételt nyertem a háború után újra beinduló diakonisszaképzó tanfolyamára. Kolozsváron ölt-hettem magamra, a képzés eredményes elvégzése után, a református egyház Diakonissza Intézetének egyenruháját. Nagyon kedves volt számomra az a ruha. Beteljesülve láttam általa Urunk ígéretét, melyet újjászületésemkor kaptam a Szentlélek biztos zálogaként: „Eljegyezlek téged magamnak örökre " (Hós 2,18-19) Mint diakonissza különböző területeken dolgozhattam: kórházban betegápolóként és árvagyerekek között, illetve részt vettem a hitoktatásban és egyéb gyülekezeti munkákban is. Az egyházba is beépülő Júdások miatt hat év börtönt kellett elszenvednem a kommunista rendszerben. Szabadulásom után 1978. évi nyugdíjazásomig gyerek-