Magamról és másokról [antikvár]

1950 nyarán Debrecenben éltem öt kisgyermekemmel. Férjemről, apámról, anyámról csak annyit tudtam, hogy elvitték őket, de hogy hol vannak, mivel vádolják őket, arról csak zavaros sejtéseim voltak. Előző évben zajlott le a Rajk-per - és utána is sorra tűntek el elvtársaim. Értetlenül, döbbenten éltünk - próbáltunk magyarázatot találni az eseményekre. Ebben az időszakban gondoltam először arra, hogy írni kellene. Megírni azt, ami velem az életem során történt. A Debreceni Városi Kórházban - ahol abban az időben dolgoztam - felszólítottak arra, hogy írjam le az önéletrajzomat. Elgondolkoztam életemen, s valahogy szörnyen fonáknak, komikusnak tetszett az egész. Életrajzom? Mit írjak, mivel kezdjem? A Debreceni Városi Kórházban mindenki kíváncsian figyelt, tudták, ki vagyok. Ez egy kisvárosban nem maradhatott titok. Érdekesség, hiszen egy éve még az apám, Szakasits Árpád volt az Elnöki Tanács és az MDP elnöke. / Ez volt az első idő, mikor az írásra gondoltam. Nagy kedvem lett volna az életrajzomat kb. egyéves korommal kezdeni. Hisz történelmi időben jöttem a világra - s szüleim élete a történelmi eseményekkel függött össze. A Tanácsköztársaság ideje alatt voltam csecsemő - s apám, anyám mindketten fiatal, lelkes forradalmárok. A Tanácsköztársaság bukása után - mint annyian - ők is elmenekülhettek volna. Erről apám így mesélt: