Magánügy [antikvár]

Részlet a kötetből: "Dr. Dobrai Béláné belépett a dunaparti szálloda előcsarnokába s egy pillanatra megállt, hogy megigazítsa kis ibolyakék kalapját és elsimítsa homlokából kissé meglazult, gesztenyeszínű haját. Gyalog érkezett ide a közeli virágos boltból, a szeszélyes korai márciusi idő megtépázta útközben; délben még forrón sütött a nap s most megint hideg szél rohan az utcákon, egy-két hópelyhet is kerget az ember arcába. Dobrai Béláné felpillantott az órára; öt óra mult hét perccel; tulajdonképpen nem is késtem el, gondolta s táskáját meg a virágot a melléhez szorítva, a felvonóhoz sietett. A második emeleten gyors léptekkel haladt a piros szőnyegen Majori Pál zongoraművész szobája felé. Ismerte jól a járást; Pali minden évben ugyanebben a szobában száll meg, ő pedig minden esztendőben, az estélye előtt délután öt órakor megjelenik nála, hogy átadjon három szál rózsát, megkösse a nyakkendőjét és megsimogassa a kezét. Pali hazai fellépéseinek ez a titkos szertartása, amely ellen még egyikük sem vétett sohasem. Kopogtatott, de rögtön be is nyitott. Kis kerek asztal mellől, lazac színű bársony karosszékből magas, félig kopasz, nagyfejű férfi állt fel, hosszú, kávébarna selyem köpenyben. - Késtél, - mondta mosolyogva."