Magányos asszony [antikvár]

Részlet a könyvből:Első emlékem valami különös, gyöngéd és titokzatos érzés. Apám álmomban karjába vett és óriási testéhez szorított. Akkortájt még egészen kis gyerek lehettem, mert más emlékem nincs is ebből az időből, csak ez az érzés. Öntudatom első fölcsillanása volt ez, vagy csak álom . . . nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy nem lehettem sokkal több egyesztendősnél, mert ez az esemény sokkal messzibb fekszik, mint gyermekkorom ragyogó, boldog napjai ... a kilencvenes évek közepén . . . azok a napok, amelyeket idősebb testvéremmel, Annival töltöttem, játékkal, egy hatalmas diófa árnyékában, napsütéses rétek közepén. Fentről, a dombról fölcsendült apám hangja, mély, tiszta hangja, miközben a szénát forgatta. Anyám jött föl az ösvényen, kezében két vizesvödör, amelyet a dombtetőn álló kis házunkba vitt. Mezítláb volt, a szél belekapott durva háziszőttesből varrt bő ruhájába és karcsu teste köré csavarta.