Magasság [antikvár]

Részlet a könyvből: Szeles az idő, de a szél nem üdít; forróság itatja át. Perzsel a hőség. Még a kiskabát is lekerült az emberek válláról. Sokan trikóban dolgoznak, mások övig meztelenül. Mindenütt napszítta trikók, sapkák, fejkendők, nadrágok, szoknyák... Az ember a cipőtalpon át is érzi a kő és a vas izzását. Még csak reggel van, de a nap máris olyan vadul, fehéren lángol, mintha delelőn állna. A nagy hőségben az ég is fakó, tejszerű. A szódavizet árusító bódénál építők tolonganak. Bármily forró napok járnak is, itt mindig hideg a víz, mert elfogy, mielőtt megmelegedhetne. Pohár hiányában befőttes üvegekből isszák a vizet. Az elárusítónő naphosszat egyre csak ezt hajtogatja: "Szörppel vagy anélkül?" Egész nap nyaggatják szegényt. Kezén reggeltől estig nem szárad meg a ragadós, rózsaszínű szörp. Egy tálkán nedves aprópénz hever. Tokmakov tikkadtan lépett a bódéhoz és várta, hogy rákerüljön a sor. A bódé mellett fekete termőfölddel színig rakott dömper állt meg. Benzin és forró gumi szagát árasztotta. Úgy rémlett, egy pillanat és szétolvad, lecsorog a festék a sárhányókról, a motorház fedeléről. A soffőr ki se kapcsolta a motort és kikecmergett a fülkéből. Arcán, nyakán, mellén és csupasz karján verejték fénylett. - Megtöltöm az én hűtőmet is - csapott hasára a soffőr. - Megengedi, hogy eloltsam a szomjamat? - Oltsd el, mert utóbb még lángra lobbansz! Tokmakov maga elé engedte a gépkocsivezetőt, majd hátrafordult.