Máglyahalál [antikvár]

Részlet a könyvből: A leánykori napló "Ma lettem harminckétéves. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy előszedjem ezt az ócska emlékkönyvet, amelybe még polgárista koromban irtak a barátnőim. Olyan furcsa meghatottság fogott el, amikor a préselt képek és naiv rajzok között megláttam a gyerekes vallomásokat és fogadkozásokat, amelyek sirig tartó barátságról beszélnek. Ott volt a régi emlékek között az a ligeti pléh fotografia is, amely 13 éves koromban ábrázolja becses személyemet, lesimított fejjel, copfban, ártatlan szemmel, karcsú hajlékony, fűzőbe szorított termettel, fius mellel. Most már tudom miért fájt annyira tegnap este a szivem, mikor a kislányokat táncolni láttam a svábhegyi Nagy-szállóban, tudom, mert már harminckétéves vagyok. Most már minden nap csak ajándék a fiatalságból, most már lesznek ,,jó" napjaim és ,,rossz" napjaim, most már egy rosszul átaludott éjszaka ólmos karikákat huz a szemem alá, most már nem illik minden szín az arcomhoz, most már - vénülök.