Magányos biciklista [antikvár]

Rövid novella, tárca, színházi cikk, jegyzet, művészportré: csaknem kilencven, s a magyar irodalom történetében gazdag múltra visszatekintő, de hagyományos értelemben mégis nehezen meghatározható kispróza gyűjteménye Szakonyi Károly különleges arculatú, új könyve, a Magányos biciklista. "Régóta készülök egy ilyen kötet összeállítására - nyilatkozta új könyvéről az író -, mert demonstrálni szeretném, hogy a gazdag múltú újságtárca nem halt ki... Az elődök - jobbnál jobb magyar írók - szoros kapcsolatban álltak a lapokkal. Bekapcsolódni a köznapok - és szó szerint a köznapok! - vérkeringésébe, beleszólni az élet dolgaiba - ezt biztosította a sajtóban nyert tér. Ma erre kisebb az esély, az író inkább csak a vendég az újságnál, még akkor is, ha belső munkatárs. De azért jut hely rá, hogy ezen az úton is eljussunk az olvasóhoz." Mi a köznapokba való bekapcsolódás írói indítéka a kötet "színeseiben", amelyek nyersanyagát az író szemét és tehetségét leginkább próbára tévő "mai élet" kincsesbányájából meríti Szakonyi Károly? E vegyes műfajú írások belső egységét megteremtő végső indíték - az árbockosárból figyelő matrózéval rokon írói magatartás, amely a hétköznapi események sodrában, a pillanat megfoghatatlan áramlásában is az ember morális lényének a megnyilvánulásaira figyel, s ennek a morális érzékenységnek az észrevétlen, csendes tragédiákat előidéző kopására szeretné figyelmeztetni olvasóit: a világot.