Magóg fiai [antikvár]

Az ismeretlen mágus A szikla sziklát virágzott. Mintha irbontalan sárkánygerincek fogai fűrészeltek volna bele a kietlen éjszakába. Kő hátán kő, ameddig a szem ellát. ormótlan koloncok, lomha hegyszilánkok. óriásököl zúzhatta össze őket mély hegykatlanok roppant mozsarában. A fagyos égboltot szédítő hegytornyok támasztották. Csúcsuk egyre nőtt, mint gigászi lépcső, fel a jeges kietlenségig, ahol sejtelmes ködökben enyészett a Világ Tetejének félelmes tömege. A messze könyörtelen csillagok mégis dermesztő magasságban ragyogtak fölötte...