Magsejtés [antikvár]

Hagymás István írásaiban csaknem két évtizeddel ezelőtt választott hazája, a szlovéniai Muravidék (vagy még inkább és általában véve az Őrség) egyfajta lelkiismerete jelenik meg. De nemcsak az, mivel – mint ahogy mondani szokta – Kárpát-medencei identitásúnak érzi magát, amely azonosságtudat kialakulásához nyilván hozzájárultak fiatalkorának színterén, a most is gyakran látogatott vajdasági Zentán töltött évek, magyarországi tartózkodások, valamint régiónk más országaiban tett gyakori utazások is. Ebben a kötetben közölt esszék már olvashatók voltak különböző folyóiratokban, kettő közülük pedig a zEtna honlapján is (az egyes fejezetek végén erre vonatkozó utalások találhatók). Kivételt csak A mártonhelyi kolosszus című tanulmány képez, amely teljes terjedelmében most jelenik meg először. Az esetek túlnyomó többségében – néhány, jobbára rövidebb írástól eltekintve – eredeti kéziratot használtunk fel. Az elemzésre kiszemelt művek, alkotók, témák a művészet, a kultúra széles területét ölelik fel: film, irodalom, képzőművészet, zene, helytörténet stb. De miért éppen ezeket a témákat, műalkotásokat választotta a szerző elemzése tárgyául? Egy interjúban erre a kérdésre így felelt: „…gyakran van olyan érzésem, hogy nem én választom ki a műveket, hanem azok találnak meg engem, méghozzá mindig az, amelyre éppen akkor szükségem van; nem én döntök tehát, hanem az alkotások csapódnak valahogy hozzám, mert tudják, hogy jó gazdájuk leszek, gondozom őket, mint a jószágokat.”