Magyar királymondák [antikvár]

Gerince megtört.
Hazánk történelmében a királyok nagy szerepet játszottak – s közülük jó néhány, kiemelkedő tetteivel írta be a nevét a nép emlékezetébe – és a történelemkönyvekbe. E királymondák irodalmi feldolgozásokból, néphagyományból, történelmi tényekből és az írói képzelet ötvözetéből születtek meg. Az elbeszéléseket népmesei elemek szövik át. Legjellemzőbb rájuk – az igen szép nyelvezeten túl – az életszerűség: a történelmi alakok emberi mivoltukban jelennek meg, a régmúlt korok mindennapjai tárulnak fel a könyv lapjain, s az olvasó bepillanthat a paloták és a kunyhók világába is. A kötet történelmi személyiségei: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, IV Béla, Mátyás király, II. József, IV. Károly stb., valamint a fejedelem: II. Rákóczi Ferenc, illetve kormányzó-elnök: Kossuth Lajos történelmi szerepe közismert, ez e könyvben olvasható, róluk szóló történetek azonban kevésbé. A történetek meghatározó eleme az egyszerű emberek bölcsessége, embersége és a hagyományokon alapuló erkölcsi rend. A népi felfogásnak megfelelően a mondabeli uralkodóknak szükségszerűen ezekhez az elvekhez kellett igazodniuk. Külön erénye a könyvnek egy-egy hazai táj érzékletes bemutatása, valamint a néphagyományokon alapuló város- és falunevek eredetének magyarázata.