Magyar körtánc [antikvár]

Nevelőszüleim éjszakánként, amikor azt hitték, hogy én már mélyen alszom, gondatlanul beszélgettek rólam. Györffyné újra és újra elmondta férjének, milyen nagyon félt a haragjától, amikor velem a karján megállt előtte a zernesti papírgyár fűtőházában. Erre már én is emlékeztem. A kazán ajtaján kiáradó tűz fényére, amint táncolt a falakon, és rőt sugárzással vonta be nevelőapám arcát. Hogy mindezeket leírhassam, életregényemet a szokástól eltérően, nem én mesélem el, aki az eseményeket átéltem, hanem az íróval mondatom el, aki szintén én vagyok. Ezért néha kissé eltávolodom a történetem gerincétől, de csak így tudtam kifejezni a szülőföldem iránt érzett szeretetemet, és így tudtam emléket állítani azoknak, akik engem, az elhagyott gyermeket, egykor régen a szívükre öleltek.