Magyar néző [antikvár]

Szeptember 12 Egy márciusi éjjel is nyitott rádióval ültem az írógépnél. Írj! mondottam. Akárcsak most. A katona is szorong, mégsem tágít. Te se tágíts. Eljön az óra, mikor az emberek tompa fegyverrel visszatérnek a fegyvertelen vígasztalóhoz. Mert más a nép szerelme és más a vígasztalója. Szeptember 15 A reggeli lap a mellemen. Félálomban sokáig révedek egy szóra. Berchtesgaden. Hirtelen fölülök. Chamberlain Hitlerhez repült. Meghátrált a kalmár! hallom délelőtt jobbra balra. Ki-ki a világnézete szerint mérges vagy megelégedett. Én csak a pacifistákon derülök. Előre tudtam, hogy sokak szemében «szorul a kalmárnak». De Huxley olvasóiról azt hittem, hogy megkönnyebbülnek. Tegnap még pacifista zsebszótárát forgatták. Ebben olvashattak a nemzeti hiúságról is. De akkor mért követelnek több hiúságot Chamberlaintől? Huxleyval együtt szorongtak a békéért s ma Anglia jóhírét féltik a «szenilis» miniszterelnöktől. Délutánra már a legtöbb ember meggondolja magát. Úgy látszik, Anglia mégis tudja, mit csinál. A német rádiók fölény nélkül beszélnek a repülőútról. Most már a kajánok is elkomolyodnak. Estére mind a két oldal rájön, hogy Anglia nem a mi észjárásunknak való.