Magyar regény [antikvár]

Részlet a könyvből: Ürességét pihegi az állomás. Alighogy előkéklik az ég, újabb felhők nyomakodnak a város, a pályaudvar fölé. Rövid szélroham után megered az eső, kezdetiben apró szemű, majd pálcás suhintással veri végig a házak tetőzetét, a peront, a vagonokat, a piszokba merült talpfákat, a talpfák között lapuló kövecseket. Az esőverést tisztulás inti csöndre. De ez a csönd csak arra jó, hogy kihallatszódjon mögüle a pályaudvar, a vagonsorok szokatlan némultsága. Az állomásra igyekvő villamosok, autóbuszok zaját feltartóztatja a némultságra felvigyázó szél.