Magyari rózsafa [antikvár]

ABBAN az emlékezetes esztendőben, amikor Zsudu és Furunka utoljára uralkodtak a faluban, az időjárás sem tartotta bé a törvényt.. A mogorva téli napok közé néha bétört a fényes enyhület, március végén pedig pótkarácsonyt lehetett volna ülni. Ilyenformán a keserűség, melyet Zsudu és Furunka mellett még az időjárás is duzzasztott, immár kezdett a medréből kiönteni. Olyan áradat fenyegetett, amely nem a hidakat, hanem az emberek eszét szokta elsodorni. Szerencsére azonban a két hatalom közül az egyik meggondolta magát. Nem Zsudu és Furunka, hanem a természet. A sárkányölés előtt két nappal történt ez a változás; azon az éjjel, amely szombat és vasárnap közé esett. S micsoda merészséggel! Szombaton még úgy nyugodott le a nap, hogy habozás nélkül a tél tette zsebébe. S bár a naptár szerint a hold teliségéből csak egyetlen éjszaka hiányzott még, olyan sötétség borult a falura, hogy a szellemek két rossz marhával nem is tudtak volna szántani benne.