MAGYAROK KÖZÖTT A NAGYVILÁGBAN [antikvár]

Minden esztendőben több alkalommal is körbejárom a Kárpát-medencét: többnyire a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia küldetésében, annak elnökeként. Járok Kolozsvárra tudományos és irodalmi konferenciákra, Ungvárra értelmiségi találkozókra, Kassára a Kazinczy Ferenc és Fábry Zoltán Napok, Szabadkára a Kosztolányi Dezső Napok összejöveteleire, rendszeresen részt veszek a komáromi, beregszászi, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, nagyváradi, lendvai, eszéki magyar kulturális szervezetek találkozóin, tanári továbbképző tanfolyamokon vagy éppen ifjúsági kollégiumokon, táborozásokon ezek előadójaként. De többször voltam jelen bécsi, párizsi, londoni, hollandiai magyar irodalmi és kulturális konferenciákon, a Pax Romana és az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem tanulmányi napjain; 1985-ben, 1992-ben és 1998-ban az észak-amerikai kontinensre is eljutottam az ottani magyar szervezetek meghívottjaként. Volt alkalmam arra is, hogy ismeretséget kössek nem magyar írókkal, tudósokkal. Mindenütt tapasztaltam, hogy a párbeszédnek, a szóértés készségének jövője van, és a népe történelmi igazságait higgadt módon előadó magyar nemcsak hallgatóra, hanem bizonyos rokonszenvre is talál. Engesztelő utazások ezek a Kárpát-medencében tett körutak. Most is jóleső emlékek futnak át az elmémen és a szívemen: egy kolozsvári beszélgetés magyar írókkal a helyi írótársaság klubjában, egy galántai vacsora baráti asztalnál a Csemadok ottani vezetőivel, egy találkozó a kárpátaljai Visken a magyar iskola növendékeivel, egy eszmecsere a felsőőri magyar plébániáin. Vagy csupán csendes beszélgetés a messzi városok felé rohanó kocsiban útitársaimmal arról, miként lehetne egy ifjúsági kollégiummal, egy gyermektáborral, egy gyermeklappal elérni, hogy a nehezen visszaszerzett magyar iskolákat ismét élet töltse meg...