Magyarországi levelek [antikvár]

Részlet a könyvből:"Kedves bátyám, igaz-e, amit írok? A legelső része, föltehetőleg, igen, hiszen leveleid barátságos hangjára annyira ügyeltél, hogy Kultsár úr óta azt emlegetjük. De bátyám lehetsz-e ott, ahol nem mérik az időt? Inkább csak csontjaidat tekinthetem annak, hiszen nem hihetjük, hogy a túlvilágon csupa aggastyán ül: talán fiam is vagy, öcsém is, apám és nagyapám is, míg változatlanul egykorú is vagy velem.Ha csontjaidban bátyám vagy is, csaknem egyidősek vagyunk leveleink írásának megkezdésekor. Másban aligha mérhetném magam hozzád, aki huszonhét évesen magaddal vitted Törökországba a háromszéki gyerekkort, a kolozsvári kollégium éveit, a szabadságharc vezére melletti kamarásságot, az ő nemesi nevelését, s a Napkirály Párizsának fényét: előtted pedig a hosszú, fizetett rabság kapuja állt, mely mögött a magyar széppróza útja kezdődött. Ne csodálkozz, hogy irigylem életutadat, még így, Törökországban oldalcsonttalanul is, (de lehet, hogy e tekintetben is lenne mit, s a párizsi nők összehasonlító ítéletéhez éppen én hiányoznék). Nálunk nemhogy szabadságharc nem volt, de a zsarnokság úgy elmocsarasított mindent, hogy most, mikor évszázadok után megszabadult az egykori ország harmada az idegen uralomtól, most sem maradhatna a fejedelem békével itthon."