Mai álmoskönyv [antikvár]

Részlet: Nem nyitottam föl a szememet, így nem tudtam, akárcsak egy késő délutáni álomból ébredve, hogy hol vagyok, s ki vagyok. Szájamat az epe keserű íze marta, halántékomon az érverés csiklandó százlábúi futkostak. A fájdalom s a verejték ólomnehéz zsákjában feküdtem. - Nézzék már, megmozdult! - kiáltotta egy női hang. - Ej, nincs ínyére, nincs ínyére - szögezte le a férfihang. - Úgy megráncosodott, mint a kan disznó a husáng alatt.