"...majd azt mondom neki..." [antikvár]

Részlet a könyvből: "A szobában ünnepi asztal: teríték, borosüveg, kristályváza, égő gyertya. | Minden a helyén, a kéz mégis talál igazítanivalót: picit odébb tolja a vízzel telt vázát - virág nincs benne -, áthelyezi a poharat is, végül megsimogatja a borosüveg karcsú nyakát. A gyertya lángja sápadt vonaglással követi a mozdulatokat. Kész? Nem. Valami hiányzik. A zene. Odalép a gólyalábakon álló régimódi lemezjátszós rádióhoz, bekapcsolja. Halkan kattan a régen használt gomb, a korong máris forogni kezd. Elcsodálkozik: mikor tette fel a lemezt? Nem emlékszik. Mindegy. Óvatosan ráhelyezi a tűt. A surrogás felerősödik. Kissé recseg a poros lemez, aztán a szobát kellemes, ismerős zene tölti be."