Majd holnap szeretjük egymást [antikvár]

Részlet a könyvből:Akkor leszel az enyém, amikor akarom!Nem pontosan ezt akarta mondani. Sohasem mondjuk pontosan azt, amit mondani akarunk. De nem is volt messze attól, amit gondolt. Ha olyasmi szalad ki a szánkon, amit nem akarunk kimondani, gyakran gondolatainkat áruljuk el.Nem is volna természetes, ha ez az emlék ma nem tolulna fel benne.Szinte magához idomítja az embereket ez az állandóan változó táj, melyre a nap meg a felhők fény-árnyékmintákat festenek szüntelenül. Még a legszebb napsütésben is akad az égen egy-egy felhő, árnyéka végigvonul a mezőkön: élesen elhatárolt szélű, gyorsan suhanó sötét folt... Amint elhalad, előbukkan a nap. Errefelé mintha százszor is felkelne naponta. A tájon az ég uralkodik, s rajta a nap: a fekete, sík föld átengedi neki a teret. De ha az egész felhős és rohanni látszik, s féktelenül fütyül a zöld gabonatáblákat fodrozó szél, a föld szilárdabb, megnyugtatóbb, mint máskor. Olyan, mint egy zúgó patak medre. A becsületesség, hűség földje ez, ahol senki sem akar hátat fordítani a múltjának.