Majomábécé [antikvár]

Részlet: Előszó Az állatokhoz való vonzódásom, valamint érdeklődésem a fajuk és a fajunk közötti kommunikáció problémája iránt, nem tegnapi keletű. Vidéken lakom, voltak lovaink, kutyáink és macskáink, mindig is barátként kezeltük őket, és ők is bennünket. Csak az árnyékolta be kapcsolatunkat, hogy olyan kevés ideig élnek. Már csak egy egykedvű, bágyadt, őszülő kancánk maradt a mezőn, benn a házban pedig egy méltóságteljes macskánk, melynek odaadó szolgái vagyunk. A Majomábécé nem az első könyvem, melyet az állatoknak szentelek. Huszonkét éve megjelentettem már egy regényt a Gallimard-nál, egy delfinpárról szólt, melyet egy amerikai kutatónak sikerült megtanítania az angol nyelvre. Ez merőben kitalált történet volt ugyan, de bőséges tudományos dokumentáció támasztotta alá, mivel a fantáziám képtelen működni, ha valótlanságokról van szó. Amikor azonban kézikönyvekre támaszkodik - mosolyogva állíthatom -, még arra is képes, hogy túlszárnyalja a jövőt Ebben az 1967-ben publikált regényben például megjósoltam, hogy az emberek egyszer a békés delfineket háborús célokra fogják majd felhasználni: ez 7