Május Manhattanben [antikvár]

Részlet a könyvből: A vendégek elmentek. Mrs. Helene Hunter, mint ahogy egy kedves háziasszonyhoz illik, lekísérte őket a kertajtóig. Mégegyszer megköszönte, hogy a születésnapjára eljöttek, gyönyörű virágcsokrokat is hoztak. Mikor az autókba szálltak, igyekezett vidáman mosolyogva integetni utánuk. De a mosoly nem sikerült, mert nemrég varratta fel az arcát egy harmadrangu párisi sebésszel. Ahogy az autók eltűntek, a Mone-Carló felé vezető uton, Mrs. Hunter arcáról eltűnt a sikerületlen mosoly. Boszankodott. Megbánta ezt a vendégséget, tulsokba került. Hihetetlen, hogy menyi drága italt voltak képesek elfogyasztani! Amibe ez került, abból már átmehetett volna a casinoba szerencsét próbálni... Ha legalább, valami tisztességes ajándékot hoztak volna és nem ezeket az ízléstelen csokrokat! Neki, éppen neki, akinek a kertjében 30 Marechal Niel rózsatő van. Rosszkedvűen ment vissza a házba . Egy vendég mg ittmaradt, William Wood, de ő már nem is számított vendégek, olyan gyakran jött át s olyan otthonosan érezte magát. Most is kényelmesen ült egy kerti székben és a születésnapi torta maradványát eszegette.