Májusi cserebogár [antikvár]

I99i-ben írtam ezt az emlékiratot, majd egy negyedszázadra félretettem. Néhány éve vettem elő ismét, szeretett férjem, Andor halála után. Fiaim kértek meg, hogy nyomtassam ki nekik minden eddigi írásomat. Mindig is írtam - temérdek naplójegyzet, elmélkedés, költemény, recept gyűlt össze az évek során. Az eredmény egy tíz centi vastag papírhalom. Elmondtam a fiúknak, hogy ebben a nagy papírkötegben valahol ott van életem első két évtizedének emlékezete is: mindaz, amit átéltem a holo-kauszt előtt, alatt, és közvetlenül utána. Elbeszélésmódom azonban túlságosan személyes volt gyermekeim számára, ezért a könyvkiadással foglalkozó fiam összeismertetett egy csodálatos íróval, Róbert Hillmannel, aki vállalta a közös munkát és feljegyzéseim stilizálását. Kiválasztotta azokat a részeket, amelyek az említett évek történetét alkotják, átformálta, átdolgozta és finomította őket. Számtalan alkalommal ültünk le beszélgetni, hogy megismerje a részleteket, és pontosítsa a történetet. Találkozóink gyakran könnyek közt értek véget. Hálával tartozom neki: az ő írói tehetsége révén hétköznapi prózám felemelkedett.