Mákvirág úr [antikvár]

Borítója erősen viseltes, elszíneződött, élei meggyűrődtek. Ragasztása a borítók mentén szétnyílt. Néhány oldalán foltokkal.
Részlet a könyvből: Szorgos kezében fáradhatatlanul mozgott a hosszú csonttű, a napszálladat sugárzása halvány glóriába vonta öreg homlokát. Jóságos arcán megfittyentek a ráncok, mert már hetvenbe hajlott özvegy Kendy Pálné nemzetes asszonyom. Ült palástalakra szabott, fekete köntösében, a kertre nyíló ablakok mögött, csendesen, mintha szíve verését hallgatná a múlt időnek. Feketekeretes okuláréja az orra hegyén lógott s valami szelíd bánat borongott a homlokán, ahogy a leáldozó nap után tekintett. Milyen gyönyörű az ég! Bárányfelhők lebegnek napkelet felé s piros, kék meg aranysárga színben tündökölnek az éghatárok. Mélán nézett a fénylő messzeségbe: az ő lelke is olyan volt hajdanában, olyan mosolygó, olyan ragyogó, mint azok a tovaszálló bárányfellegek..