Mallory háta [antikvár]

Részlet: Új Év (Máraival) Két órát kellett várnia a pesti gyorsra. A peronon havat lehelt nyakába a szél. Nem volt kedve szétnézni az állomás szilveszteri forgatagában, s az új évre váró könyvesboltok sem érdekelték (egész nap J. J. mondata járt az eszében). Nem, a Könyvvel mint műfajjal történt valami. Mintha már nem is gondolatból, idegből, emlékből, álmodozásból, hanem ersaíz-anyagból készülne a könyv - visszhangzott a vonat fülkéjéből Márai. Inkább a legközelebbi vendéglőbe ment, amelyet - valószínűleg a sűrűn felállított számítógépes képernyők miatt - ONLINE-BISTRO-nak kereszteltek. A feketére mázolt, hosszúkás helyiségben piros, sárga, kék fények villóztak. A bejárat mellett sikerült egy viszonylag barátságos, kétszemélyes asztalkát találnia. A lilás-narancsos égők mellett tán még olvasni is lehetett volna. Fázósan egy weiBbiert rendelt a vékony varkocsú, idegen kiejtésű pincér lány tói. Vastag, literes söröskan-csójának oldalán barna csuhás, pocakos ferences itta a sörét (vajon Kájoni szerette-e a seritalt?). Megköszönte. A kellemesen hűvös sör felmelegítette a belsejét. A jobb oldali asztalnál egyenruhás lány ült. Idegesen simogatta rövidre nyírt tarkóját. Gondozott, vörös körmei voltak. Kövér, vastag szemüveges barátnője rágógumit rágott, és a mindenhová felfüggesztett öriáskép-ernyőket bámulta. A végeláthatatlan sorokban andalgó csontvázlányokat, tenyérnyi, sötét fürdőruhákban. Nem tudta, mit válaszoljon a nyurga pincérlány kérdésére, hogy éhes-e? Mosolyogva kérdezte, kicsit évődően. Talán csak előbbi kedvességét akarta viszonozni. Ki tudja? 7