Malomkő [antikvár]

Forgács Gábor novelláit olvashatjuk a következő lapokon, így az immár nyomtatásban is látható novellákról mára egy véglegesen lezárt életút juthat az eszünkbe. Az írások nagy része már fejben volt, de húsz éve, mióta komputerbe gyüjthettük az emlékek nagy részét, én is részese lettem a születendő írásoknak, rácsodálkozva irigylésre méltó memóriájára, időnként kisegítve egy-egy szóval, az ismétlések elkerülése érdekében, időnként veszekedve, hogy vitriolos tintáját próbálja tompítani. De ha másként nem is, mint „masina kisasszony" segítettem. így magam is jó ideje élvezhettem Gábor kifogyhatatlan történeteit, melyek nem hagyják hidegen az érző lelkeket, legyenek azok a család, barátok vagy munkatársak tagjai. Jó tolla volt. Emlékszem egyszer csak jött egy gondolata, és tán el is inosolyodott, majd rám szólt, - gyere, írjunk egy kicsit -, és „csípőből" gépbe diktált egy-egy emlékből szövődött novellát, írást, amin alig-alig kellett utólag korrigálni. Isten adta tehetsége, műveltsége, széles látóköre és élettapasztalata szinte huszonnégy órában ontotta a történeteket, és élővé varázsolta az elmúlt éveket, évtizedeket. Szerencsére írásai és számos hangfelvétel őrzi sziporkáit, melyek visszahallgatása sokszor csal könnyeket a szemembe, vagy megkacagtat a titokban felvett szalagok spontaneitása. Élvezzétek ezt a hattyúdalt, és Ti is sírjatok, kacagjatok vagy elmélkedjetek, miközben Rá gondoltok. Első mondatomat azzal egészítem ki, hogy a véglegesen lezárt életút folytatódik a ránk hagyományozott, kifogyhatatlan, gábori humorral, néha éles kritikával megírt történetekben. Mennyit írhatott, mesélhetett volna még! Ölellek Benneteket, szeretettel: Kati