Malomkövek [antikvár]

MALOMKÖVEK Lehet annak már talán egy éve is, vagy ki tudja most, mennyi, mert az Időt nem lehet mindig években mérni, hiszen a méterre azonos távolságok sem minden lelkiállapotban egyformák. A zöld falak sem mindenkor egyformán zöldek a tanáriban: a fény és a hangulat váltogatja a színüket. Néha rövidebbnek tűnik az órák közti szünet, máskor meg olyan hosz-szú, akár a végtelenség. A tanárok, tanárnők között akad olyan is, aki türelmetlenül várja a végét, de Gizinek egyetlenegy szünet sem elég hoisszú. Ö azt sze-retné, hogy legalább olyan hosszú legyen, mint az óra, és különösen örül, ha a pedellust elküldik valahová messzebbre, s amilyen nehezen érkezik onnan, olyan lustán nyomja meg a csengőt. A kis szünet nem elegendő egy igazi beszélgetésre. Főleg arra nem, hogy az ember elmondja — ha életében nem is először — azt, ami a lelkét nyomja. Vagy ami kiikívánkozik belőle, hogy magán könnyítsen, még akkor is, ha az a másiknak — aki hallgatja — nehezen elviselhető terhet jelent. I • * ' \ } ; wíV/!:'-;- 1 i i : ; S I ' iíl M : ; I i) ),.>; 1