Malva [antikvár]

Részlet a könyvből: "A tenger mosolygott. Meg-megrándult a forró szél lány lehellete alatt, finom fodrozat borította el a felületét, s vakitóan verte vissza a nap ragyogó képét. Ezer ezüst taraj mosolygott föl a kék égre. A tenger és égboltozat közti végtelen térben fölhangzott a hullámok vidám csobogása, amint egymásután szaladtak föl a zátony ferde szélére. Ez a zaj és ez a napfény, melyet ezerszeresen vert vissza a fodros tenger, harmonikusan folyt össze az életöröm meg nem szűnő morgásában. A nap szinte boldog volt, hogy leküldhette sugarát, nemkülönben a tenger is, hogy ezt az ujjongó derüt visszasugározhatta."