Mámoros malom [antikvár]

Részlet a könyvből: Sűrű akác, meg égererdő völgyében épült, vagy hatvan évvel ezelőtt, egy kicsiny vízimalom. Rozsdavörös tetejét a zöldes moha és a domboldal lombos fái rejtegették felesleges buzgalommal, mert nélkülük sem volt könnyű ráakadni. Vrákmák Tóni, a hajdani molnár jó messzire lelt alkalmatos csermelyre az ország poros s forgalmas útjától, mikor építeni kezdte. Utódait írhatta az anyakönyv akárminek, azok is csak Vrákmákok maradtak a nép szokásra járó, kényelmes ajakán. Pláné V nélkül, csakúgy Rákmáknak hívta a vidék a mindenkori molnárt így a mostanit is, noha Kovács Ede lett volna a hiteles neve. Kovács Ede elfogadta az új nevet és a malmot is a szép molnárné, özvegy Vrákmák Józsefné gyorsan járó kezével együtt. Pofonosztogatásra, simogatásra, sütésre-főzésre, tyúkültetésre, legénycirógatásra, kacsa mellyesztésre vagy gyermekringatásra egyaránt gyors és ügyes volt a molnárné, nagy, forró, barna tenyere. Sürögni, forgolódni ki tudott volna nála jobban? A jegenyefa szarkái tőle tanultak nyelvet csattogtatni. Fényes, feszes-fekete asszony volt Jozéfa. Büszke sasorr díszítette az arcát, eres-piros orcacsontján csattant a bőr. Forró combjait bő, kurta szoknya verdeste...