Manon Lescaut és Des Grieux lovag története [antikvár]

Vissza kell vinnem az olvasót azokba a régi időkbe, amikor először találkoztam Des Grieux lovaggal. Spanyolországi utazásom előtt mintegy hat hónappal történt. Magányomból ritkán mozdulok ki, legfeljebb leányom kedvéért szánom rá magam olykor egy-egy - minél rövidebb - utazásra. Egy ízben kérésére Rouenba utaztam, megsürgetni a normandiai bíróságon egy örökségi ügyet; némi földbirtokról volt szó, amelyre leányom anyai nagyapám révén formált jogot. Hazafelé Évreux-nek vettem utamat, ott töltöttem az első éjszakát, s másnap ebéd tájban érkeztem Passyba, öt vagy hat mérföldnyire onnan. Meglepetésemre élénk izgalomban találtam a város egész lakosságát. A házakból csapatostul tódult a nép egy nyomorúságos fogadó elé, amelynek ajtaja előtt két ekhós szekér állott. Még nem fogták ki a lovakat, melyek a hőségtől és fáradtságtól alig álltak a lábukon: látszott, hogy a két kocsi nemrég érkezhetett.