Mara és a fekete lyuk [antikvár]

Pandora, ez a mesés szépségű nő, meglehetősen kíváncsi volt. Ez önmagában még megbocsátható lett volna, ám a kíváncsisága felettébb mélyreható következményekkel járt a földi halandók életére nézve. Pandora sorsát az Olümposzon lakó legfelsőbb körök is figyelemmel kísérték. Az istenektől és istennőktől nászajándékokat is kapott az esküvőjére. Többek között egy szelencét, amelybe a kellemetlen dolgokat gyűjtötték össze. Emiatt a szelencét zárva kellett volna tartania. Pandora azonban kíváncsiságában kinyitotta. Ekkor kiszabadult belőle a sok baj, betegség és nyomor. Tettének azóta is nyögjük a következményeit. Pandora az utolsó pillanatban ugyan lecsapta a szelence tetejét, de ekkor éppen egy, az emberiségre kedvezd tartalom, a Remény szorult benne. Én, aki Pandorának névrokona vagyok, most azzal próbálkozom, hogy a szelence tetejét feszegetve, azt egy kissé megnyissam. Ki szeretném engedni a Reményt az emberek közé, hogy reménykedni tudjunk egy jobb világban, a szeretet és a tolerancia győzelmében. A SZERZŐ