Maradj közel [antikvár]

előszó m LONDON Tizenhét évvel ezelőtt Csípjél belém! Mondd, hogy nem álmodom! Mondd, hogy a múlt éjszaka - a leghihetetlenebb és legromantikusabb éjszaka az életemben - valóban megtörtént. Óvatosan az oldalamra fordulok, felkönyökölök, és figyelem Ian arcát, miközben alszik. Fantasztikusan néz ki. Pedig most nem is látom a vakítóan kék szemét, és a szexi mosolyát, ahogy tegnap rám nézett, amikor azt mondta: - El sem tudod képzelni, miket szeretnék veled művelni. Jobb lenne, ha az mondanád, hogy menjek el. Azt mondani neki, hogy menjen el? Mit gondolt, miért jöttem fel vele ebbe a hotelszobába? Soha nem sejtette, hogy milyen régóta szerelmes vagyok belé? Nem tudja, hány éjszaka álmodoztam arról, hogy másnak is lát, nemcsak a kishúga legjobb barátnőjének? Nem látja, hogy rajongok érte? Főleg a múlt éjszaka mindig is istenítettem.